A dilemma azonban egy másik szempontból is szöget üthet fejünkben: melyik esetben óvjuk jobban környezetünket, ha műfenyőt, vagy igazi fenyőt vásárolunk? Az alábbiakban erre próbálunk választ adni.
A kérdéskört egy kanadai tanácsadó cég, az ellipsos vizsgálta egy 2009-es tanulmányában az életciklus-vizsgálati módszer (Life-Cycle Assessment) segítségével. Az eljárás lényege, hogy az adott termék vagy szolgáltatás környezeti hatásait már a nyersanyagok előállításától kezdve mérjük, majd a termék sorsát egészen a használat utánig, azaz hulladékként történő kezeléséig követjük. Az életciklus-vizsgálati módszer ennélfogva magában foglalja a nyersanyagok kitermelését és előállítását, a gyártási folyamatokat, a szállítást és disztribúciót, a (többszöri) használatot, és végül a hulladék újrahasznosítását, amennyiben az lehetséges.
A tanulmányban szereplő modellben a fák magasságát 210 cm-ben határozták meg, amelyeket montreali otthonokban állítanak fel az ünnepi időszakban dekorációs céllal. A „gyártást” tekintve az igazi fenyők esetében úgy számoltak, hogy azokat Montreal 150 km-es körzetében vágták ki, a módszertani műfenyő pedig Kínában készült, amelyet aztán hajóval és vonattal szállítanak Kanadába. A műfenyő esetén 6 éves élettartammal számoltak (Észak-Amerikában átlagosan ennyi ideig tartanak meg egy műfenyőt). A jobb összehasonlíthatóság végett a fákon lévő egyéb díszek és fények hatásai nem szerepelnek a modellben.
Az eredményeket tekintve elmondható, hogy a műfenyő az igazi fenyőhöz képest háromszor nagyobb terheléssel járul hozzá a klímaváltozás és az erőforrások kimerülésének folyamataihoz. Az emberi egészségre gyakorolt hatások tükrében nagyjából megegyezik a két fenyőtípus, azonban a műfenyő négyszer jobban teljesít az ökoszisztéma minősége (ez alatt a természetes környezet minőségét értjük) kategóriában.
A klímaváltozásra gyakorolt hatás tekintetében igen nagy a különbség. Az igazi fenyő a műfenyőhöz viszonyítva 39 %-kal kevesebb szén-dioxid emisszióval jár, habár meg kell jegyezni, hogy a műfenyő többször is felhasználható, és mivel a szén-dioxid jelentős része gyártáskor keletkezik, amennyiben elég sokáig használunk műfenyőt, jobb megoldásnak bizonyulhat. Az elég sok idő azonban körülbelül 20 évnyi használatot jelent.
Ahogy arra már utaltam, a szén-dioxid kibocsátás mértéke eltérő a fenyőtípusok életciklusainak egyes szakaszain. Az élő fenyő környezetre gyakorolt negatív hatása az árusítóhelyektől való hazaszállításból adódik, míg a műfenyőé a gyártásból. A termék összes, teljes életciklusát érintő emissziójának 85 %-át a gyártás, míg 8 %-át a Kínából Montrealba történő transzport teszi ki. Az igazi fenyő „gyártása”, növekedése negatív emisszióval jár, hiszen szén-dioxidot használ fel. Megemlítendő, hogy a kalkulációban az élő fenyő esetében 5 km-es utat feltételeztek hazáig, minél messzebbről szállítjuk otthonunkba, annál több szén-dioxid kibocsátást tudhatunk be az igazi fenyőnek. A probléma inkább akkor jelentkezik, amikor az igazi fenyőt (évente) kidobjuk: a fele a szemétlerakóba kerül, és csak a másik fele kerül hasznosításra. Utóbbi esetben a kidobott fenyőfákból apríték készül, amelynek ipari felhasználása széleskörű.
Hogy számokban is kifejezzük, mennyi szén-dioxidról van szó a tárgyalt folyamatok során: a teljes életciklus alatt kibocsátott szén-dioxid mennyisége az igazi fenyő esetében évente 3,1 kg, a műfenyő kapcsán pedig 8,1 kg CO2 emisszióról beszélhetünk az egy éves időszakban. Viszonyításképpen az EU-ban a 2018-ban újonnan regisztrált autók átlagos szén-dioxid kibocsátása 120 g/km körül alakult, ahogy azt a Világgazdaság tavalyi cikke írja. Ez azt jelenti, hogy a műfenyő teljes életciklusa (amelyet 6 évnek vettünk) során kibocsátott szén-dioxid mennyiségével egyenértékű szennyezést jelent 402, 5 kilométernyi autózással. Ennél fogva a műfenyő emissziós értéket viszonylag rövid idő alatti közösségi autó használattal (telekocsizás) vagy egyéb, környezetkímélőbb közlekedési eszköz használatával ellensúlyozni lehet.
Kihangsúlyozandó, hogy a jelen esetben tárgyalt teljes életciklus-vizsgálati módszernek vannak hiányosságai, korlátai. A módszer nem vesz figyelembe néhány körülményt és/vagy tényezőt, például az ültetett fák talajeróziót gátló hatását, ahogyan azt sem, hogy a műfenyőből dioxin szabadulhat fel a használata és hulladék léte (ha elégetik) során. Az igazi fenyők pedig eltérő mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg a környezeti tényezők függvényében (talaj minősége, napfényes órák száma, csapadékmennyiség), nem beszélve a műtrágyázás látens hatásairól. Az ökoszisztéma minőségének megőrzése kapcsán megemlítendő az egyre nagyobb termőföldigény, bár faültetvényeket jellemzően olyan területeken találhatunk, ahol mezőgazdasági termelés nem lehetséges. Végül, ne felejtsük el, hogy a tanulmányban közölt eredmények Montrealra értendők, és egy másik országban, másik helyen eltérhetnek, például a hulladékgazdálkodási módok és a szállítási távolságok különbözőségeiből adódóan.
Összességében elmondható, hogy az erőforrások kiaknázása és a klímaváltozás mérséklése szempontjából ideálisabb igazi fenyőt vásárolni, míg az ökoszisztéma minőségét preferáló szempontok mellett a műfenyő a jobb választás. Ha utóbbit választjuk, hozzávetőlegesen 20 évnyi használattal csökkenthetjük a környezetterhelés mértékét az igazi fenyőhöz képest. Láthatjuk, hogy nincs egyértelmű nyertes, mindazonáltal vegyük észre, hogy más tevékenység, például az autózás jóval nagyobb terhet ró a környezetünkre.
